Bosszút forraltam, s megégettem magam,
kiömlött rám undok, nyálkás, zöld leve;
a sebet az időknek végéig hordozom,
mert nincs annyi szeretet, hogy begyógyuljon hege.
Átkozott legyen hát a szégyenteljes óra,
melyben nem akartam szavadat hallani;
s te bármennyire kértél, őszinte szívvel,
én nem tudtam neked megbocsátani.
2 hozzászólás
Hajaj! De sokszor van így!
….és milyen kevesen látják be…