Megcsal a képzelet
Tudom, régóta már
Nem lettem annyi sem
Mint volt az apám
Fényre, hírre vágytam
S nem adatott meg
Parttalan, magányos
Úttalan utam lett
Mint szalonnát nyárson
Mohó lángok nyalják
Versengve a vágyak
Életem felfalják
1 hozzászólás
Úgy vagyok most, mint voltam egy emlékkönyv-vers elolvasása után…szép-szép, de valahogy nem igazán éri el célját, de ott motoszkál bennem tovább, mert minden versszakban van egy sor, amire felcsillan a szemem.
Üdv :Cal