könnyedmozdulattal emel magához
még könnyed
lecsorogva hasít éles csíkot
arcod borostás mezején
s feloldja a harcod
keserű mosolyod
mégsem fordulsz felém
végtelen magányom fájón hasít belém
szívemet madárdal körbelengi lágyan
hársfa illatában elvegyül a vágyam
harmat könnye csordul zöldellő levélen
virágzó fák között várok rád fehérben
simogat a szellő
gyöngéden átölel
megérint a tavasz
itt van már
oly közel
6 hozzászólás
Tetszett a versed Évikém… ezt nem olvasta még, örülök, hogy itt tehettem meg 🙂
Puszillak. Éva
Szia Évi! Örülök, hogy felfedezted itt a versem.
Láttam a neved, amikor ide jöttem. Örülök, hogy olvastad.
Puszi: Éva
A tavaszt idézi a kép is, hiszen tavasszal sok bogár kerül elő. Nem jól látom?
Lehet, hogy bogár repült a szemedbe;))
A tavaszi képet viszont jól látod.
Tetszik a közvetlen hangvételed. Örülök jöttödnek:)))
Üdv:Éva
nekem tetszik. éreznia tavaszt, és a magányt. szép
szia
sanna
Szia Sanna!
Örülök, hogy tetszik:)))
Jól érzed. Valóban a tavsz illatában némi keserű is vegyült.
Üdv.Éva