Rozsdásba ragadva
remegnek a holnapok,
az idő felcsavarja,
a tapasztalatot.
Gondolati síkon
teszem a dolgom,
valamikor vicsor
válaszajándékom.
Kusza, a kuszasággal
karöltve lépeget,
ezért civilizáltan
védik a képzetet.
Rozsdásba ragadva
remegnek a holnapok,
az idő felcsavarja,
a tapasztalatot.
Gondolati síkon
teszem a dolgom,
valamikor vicsor
válaszajándékom.
Kusza, a kuszasággal
karöltve lépeget,
ezért civilizáltan
védik a képzetet.
6 hozzászólás
Kedves Edit!
A címen rögtön megakadt a szemem, kíváncsi voltam, mit találok alatta.
Azután ki akartam jelölni a leginkább tetsző sorokat, de hamar bajba jutottam. Ugyanis végül az egész verset ide kellett volna másolnom.
Nagyon jó! Tetszik, úgy, ahogy van, a fene megette! 🙂
Szeretettel: Laca 🙂
Köszönöm, nagyon, nagyon!
❤❤❤
Kedves Edit! Ez, ám ami tökre dekadens. Egy életérzés, amit a "megette a fene" , a "rozsda" , a "vicsor" , a "kuszaság" fémjelez. Mi más lehetne. Megette a fene. Nekem nagyon bejön! Bírom ezeket! Szeretettel: én
Köszönöm, köszönöm!
❤❤❤
Kedves Edit!
Olyan, mintha gyakorolnád a verstani eszközöket, mindegyiket kipróbálod, s tapasztalod, megy is, ráadásul érthető, követhető a története, van egysége, nem csak úgy öncélúan ropognak itt a " fegyverek".
Ha néhány töltelékszót kigyomlálnál szerintem ez egy egészen kis kiváló kísérleti vers lenne.
grat: Grey
Igazad van, egy töltelékszót találtam. Melyik a másik?
….de jól estek szavaid, köszönöm.
❤