megfagyott idő

hány ezer éve?
tudom
semmit se számít
az idő
eloszló köd csupán
gomolygó pára
fehér gondolat
elmosódott álom
…
ezer év?
millió?
vagy csak egy szemvillanás?
…
van hogy valami mégis megmarad
nem oszlik el
van hogy egy pillanat itt marad
és átölel
örökké válik
megfagy az idő egy szelete
és dermedt valóságként
felbukkan újra meg újra
nézed a képet
és menekülnél
de nincs hova
elkísér
a végtelen idő
öröklétté torzult mosolya
csak felbukkan
és eltűnik
rátekeredik nyugtalan napjaidra
kísértenek
az érthetetlen képek
a végtelen hiábavalóságát hirdetik
átszövik a tehetetlen jelent
mint a múlt pókfonalai
behálózzák létezésed
térbe zárt hitét
bizonytalanná válik az idő
átzuhan egymáson anyag és energia
mintha egymásnak nem lenne mit mondania
közöny tölt be mindent
…
sistergő
süvítő hangok
táncolják körbe a megdermedt változást
mozdulatlan vágyak
és bénult akarat
megfagyott tüzek
és néma dalok
mind meghalnak
és mind újra és újra
láthatod és hallhatod
mert örök lett az elmúlás
és visszatér az eltűnő
bezárul a kör
önmagába fordul
a végtelen
megfagyott Idő