Szebbnél szebb színben tündökölnek
Szinte állnak, némán, mozdulatlan,
Szélüket élesen megvilágítja a nap
Most egy kismadár száll közelembe,
Az ablak előtt szinte megáll a levegőben
Kíváncsian benéz, rám tekint,
Mintha mondani akarna valamit
Talán épp a kedves küldte,
Abban hogy benézett, ott az üzenete
Ő is benéz majd nemsoká, tudja, várom már,
Gondolata nálam, gondolatom Nála jár
De mi ez a sötét árny a madárka felett?
Nagy fekete madár, egy másikat kerget.
Jaj ne meneküljön, ne szálljon erre!
Nehogy az én madaramat, a nagy észre vegye
Mégis felénk repült a kergetett madár,
S madarammal szálltak tova már,
Elnyelte őket a látóhatár
Azóta várom, visszatérő madárkám…
10 hozzászólás
Kedves Dóra!
Annyira őszinte "hullámzást", érzek a soraid közt, hogy "vetíted" a képeidet, ami csak egy szép és hangulatos érzés, ami végígkísér "madárkád"-útján!
Szívből gratulálok: dinipapa
Kedves dinipapa! Örülök, hogy így érezted!
Hogy benéztél, köszönöm Neked
Kedves Dóra szomorúan szép versedhez gratulálok.
Köszönöm, kedves Györgyi.
Kedves Dóra! Gyönyörű a versed, öröm volt olvasni, főleg, hogy a természetet is beleszőtted. Szeretettel: Andika
Kedves Andika!
Jó érzés, hogy örömmel olvastad,
Köszönöm látogatásodat.
Kedves Dóra!
Remélem, azóta vissza is tért:) Nagyon képszerű a versed:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Én is remélem, csak még nem látom tisztán, sok a lomb előttünk a fán.:)
Kedves Dori! Nagyon szép a versed. Az a kismadár pedig vissza tér, mert a szeretett madarai mindig vissza térnek. Csak légy türelmes s talán már holnap, be is repűl az ablakodon. Ne fejetsd el kinyitni.
Üdv: József
Köszönöm, kedves szavaid szhemi!
Most majd kiderül tudsz-e jósolni.
Az ablakot majd igyekszem nyitva tartani.