Ábrándul hívnak az évek, a súlytalan
semmibe vetülve időm, parttalanul
követve, nézve tekintetét annak, hogy
vonul egyre messzebb a messzeség.
Minden árnyon sóhajon járnak
a képzetek, hűlő kövein felderengő
halvány ragyogások, hol neszekbe
öltöznek a pázsit zöldjeibe rejlő
öröknyi csendek. Csendekül hívnak
el a mindenek, szótlanul derengve fel
és át a tájon a hajnal, melynek hidegén
sepernek a novemberi szelek. Homály
és fények látszatán sejlik fel a szó,
s annak értelmén zengenek fel
a tájak, s lankáin mezsgyék futnak át
a csendeken szavain a múltnak.
Lassan felgyúl minden, mi megmaradt
képzetein bejárja messzeségeit mind
az időn, minek tekintetén elszállnak a
sóhajként lelt párák ködös fátylai.
Mert ködöknek hullásán hallgatózik,
értelemmé nőve szüntelen át az örök
lényeg az életen, szótlanul válva eggyé
szíveink reményeivel. Mi értelemmé
nemesülve érzelmeinkben kötődvén
egymáshoz, vágyakul hinti elénk mind
a szavak szépségül megláttatott erejét.
Hiszen a szavakban élünk mint utódai
minden leheletnek, mit belehelt értünk
a múlt fagyott ösvényein járva örök
reményeken, emlékezve rá emberi
mivoltunk. S azért igyekezve szabadulni
néha még önmagunk elől is, mert látjuk
mindazt, mit beragyognunk kellene
szíveinkkel, vágyaink örömén szeretve
életül adni meg a remény érzetét
egymásnak. Élve szépségül, s elhívén
a szavakban rejlő erőt, lobogón adva
meg tartozásunk szívbéliségét, lelve
értelmet egymás érzéseiben, értékül
osztva meg hitünk tetteinek élő örökségét.
Mert a hitnek élnie kell szeretetben, hol
áll bennünk valóságként az idő képzete,
tartva előttünk reményeit a jövendőnek.
Mindenünkké lévén a szavakban rejlő erő,
melyekben élünk, vágyva mindarra, mi
élteti szívünk s reményünk, meglátva
értelmét annak, miért e földre születtünk.
(2022. november 24.)
4 hozzászólás
Kedves Zoltán!
“nézve tekintetét annak, hogy
vonul egyre messzebb a messzeség”
Remek sorok!
Az idö,a célok,az elképzelések egyre messzebre
vonulnak,még el nem tünnek a láthatáron.
Annyi,de annyi díszes emlék,tervezgetés,elhatározás
és egyben sok sok nehézség tünik el.
” Homály
és fények látszatán sejlik fel a szó,”
Itt érzödik November hatása,milor írásod született.
A komolyság és az elszámolás szerepe.
A sok elmélkedés´.Kutatása a ´miérteknek,célja
az egésznek!
Hiszed,hogy ez lehetséges:
A szavak szépséggel megáldott erejével:
” vágyaink örömén szeretve
életül adni meg a remény érzetét”
A befejezésben ott a megoldás:
“meglátva
értelmét annak, miért e földre születtünk”
Gratulálok csodaszép írásodra!
Barátsággal:sailor
Szép napot!
Ügyeljetek magatokra!
Kedves sailor!
Hálás szívvel köszönöm szépen, mélységes érzületű olvasásodat és értően érző érzéseidet, mely soraid versem által születhettek kedves és értő érzületedből fakadóan.
Te igazán megéled a költészetet mint olyant, mi igyekvően igyekszik az emberi szív meghittségével annak mélységes mélységére hatni.
Csak gratulálni tudok hozzá, mely nemes szív értünk, Benned dobog, mely mindenki számára örömet okozva ad nekünk, kik bármilyen írásodat olvashatjuk okulva és tanulva belőlük, válva szavaid számunkra az örömnek minden meghitt megélésében vágyva utánuk!
Szeretettel gondolunk Rád Gabi és Zoli Kaposvárról!
Hálásan köszönök mindent, mit teszel értem!
“Mert a hitnek élnie kell szeretetben” Igen. Fontos, hogy élnie kell, de az is, hogy szeretetben. A szavak pedig kétélű kardok is tudnak lenni. Fel is lehet velük emelni és le is lehet sújtani.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Igen a Krisztus által felmutatott hit, mindenkor a szeretetben kell, hogy megnyilvánuljon, egy Őt követő keresztény ember számára. Az /János 4:8/…
azt írja hogy “az Isten szeretet…” S nekünk embereknek kik az Ő tükörképei vagyunk, ezt lényünkből fakadóan igyekeznünk kell vissza tükrözni mindenki irányába, ha ezért meg is vetnek bennünket. Addig el kell mennünk a szeretetben”hogyha lennének netán”, hogy még az ellenségeinket is szeretünk kell.
S igazán így leszünk boldog emberek igen, “a boldog Isten…” gyermekei,
/1Timóteusz1:11/ ezen mélységes érzületű szeretet nélkül igazán boldogok nem lehetünk. Igyekszem minél inkább erre törekedni életem napjain keresztül, minden embert szeretni, s ez igazán boldoggá tesz.
Hálás vagyok érte, hogy olvastad versemet, köszönve Neked azt is, hogy írtál!
Szeretettel Zoli Kaposvárról 🙂