Másnak hitvesi ágy,
Nékem hűs koporsó…,
S míg mást úgy perzsel a vágy,
Nékem csak emléke forró.
Hisz átengedtelek, szép szerelmem,
Másnak, mert úgy láttam jónak.
Tudva, hogy nálad már nincs mit keresnem,
Legalább nem maradok így béklyónak.
Még mosolyogtam is, és mosolygok
Most is, ha kell,
Álmosollyal vad prérin bolyongok,
Míg az emlék láncra ver.
Régen balzsamos lánc, most, lám, éget!
Karikái bőrömbe törnek,
S a szerelem, mi régen volt az élet,
Most emlékével öl meg.
4 hozzászólás
Ha ez igaz történet alapján íródot akkor sajnálom és nagyon szomorú a vers és gyönyörű viszont "csalódni abban kit szívből szeretünk, soha nemtudunk hiába nevetünk, dacolni némán, hogy nem fáj ha sírva ébredünk minden éjszakán"
"Hisz átengedtelek, szép szerelmem,/Másnak, mert úgy láttam jónak." Úgy láttad jónak? És most jó? Naugye hogy nem. A saját boldogságod feláldozni valaki más boldogságáért… Soha nem tennék ilyet. Úgy vagyok vele, hogy igen, akit szeretek, az legyen boldog, de ne azért, mert más teszi boldoggá, hanem azért, mert velem van, szeret, és Én teszem boldoggá. Nem hagynám másnak, hogy elvegye, aki az enyém. Ha pedig már nem az enyém… akkor már rég nem jó. A versed szép, de ez a jónak láttam, h átengedjelek másnak, ez nekem nagyon nem jó. Az soha nem jó, ha lemondasz arról, akit szeretsz, egész addig, amíg nem reménytelen. Remélem, jobbra fordulnak a dolgok.
ennél bonyolultabb volt… ha gondolod, elmondom, úgy értelmet nyer a vers is 🙂 meg a gondolkodásmódom 🙂
Én kiváncsi vagyok az igazi sztorira nekem leírhatod ha akarod!