Az idő lassan patakzott
mikor kitört az agyvihar
gondolat villámok cikáztak
szócsonkok kapaszkodtak rácsba
hangsirály félelem várba bújt
alvásfüggönyt lassan magára húz
gerenda égboltról csillag hideg hull
másodperc ruha helyett halálöltönyért nyúl
időáramlat kristályszőnyegen repül
páraudvar csillagok közt elterül
ködpaplan jégtükrébe merül
agyvihar fejembe lassan elcsendesül.
3 hozzászólás
Te mondtad. Versed jól tükrözi azt az állapotot, amelyben megírtad. (Nos, ez csak poén, nem kell komolyan vanni!)
Üdvözlettel: Kata
Hogy ki az őrült, és ki a normális az = a tyúk vagy a tojás szindrómához.
Ó, ez tetszik. Néha jó kicsit őrültnek lenni. Sőt, kell is.
Üdv.: Phoenix