Ma nem tudom, hogy épp mire vágyom,
kiszakadni vagy összeforrni tán.
Bőröd alatt kellene kivárnom,
de attól tartok, hogy neked is fáj.
Rajtunk kívül lámpaerdősávok,
itt bent a sötét önálló egész.
A fejedben lenyomatom, látod,
már befészkelte magát a penész.
Az ördögűzőt kizárom, mert félek,
kiirtaná még azt is, mi enyém.
Angyalok, ha jönnének, e résben
nem férnek meg, én ivódtam beléd.
8 hozzászólás
Kedves Zsanett!
Csodálatosan szép a versed.
Nagyon rég jártál erre, szívből örülök neked.
Üdv: harcsa
Köszönöm, kedves harcsa! Valóban régen. Örülök, hogy hiányomat észrevetted. 🙂
Tetszett a versed meghittsége.
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm szépen, kedves Ica.
Kedves Zsanett !
Örülök, hogy rátaláltam versedre, nagyon szép.
Szeretettel olvastalak: Zsu
Köszönöm, kedves Zsu. Én is örülök. 🙂
Kedves Zsanett!
Mély érzésekről beszélnek soraid. Szépen fogalmaztad mindezekett versbe.
Szeretettel: Zsóka
Kedves Zsanett!
Úgy látom, Te is régen jártál erre. Magam is csak nem olyan rég tértem vissza hosszabb távollét után, s örülök, hogy idetaláltam ehhez a versedhez. Persze, nem véletlenül történt, egy közös ismerősünk hívta fel Rád a figyelmemet!
És milyen jól tette! 🙂 Azt is említette, hogy most unokázol. .)
G yengéd érzés járja át a lelked,
R öpködnek körötted angyalok.
A pa anyját most magadban lelted,
T ünde élet hangját hallhatod.
U nokával áldott meg a sorsod.
L áthatod, az élet meg nem áll.
A datott hát újfent egy kis dolgod,
N agymamaként boldog élet vár.
A hogy majd a kezecskéjét fogva
GY alogoltok, s ő csak mondja, mondja:
M ama, az mi? Mama, ez mi az?
A nnyi válasz hagyja majd el ajkad,
M ost precíz légy, tudás múlik rajtad!
I rigyellek Zsanett, szentigaz!
Szeretettel: dodesz