Itt maradnak, mindig itt maradnak.
Mert nyomai vannak
a koszos cipők talpában
megszáradt nyaraknak,
és mert ruhák hevernek évek óta
belegyűrve a szekrénysarokba…
Ki mossa fel
a zuhanó pohárból
hirtelen kiömlő iszonyatot?
Annak, és csak annak
ordít a legfölső polcról az egykönyvnyi űr,
azt magába rántja a folt a szőnyegen
átszakítja falban a szög,
abba hasít a padló roppanása…
5 hozzászólás
szia,
nem tudom megmagyarázni, miért, de tetszik a versed. Legfőképpen az első kettő versszak, amennyiben nevezhetem annak, s ha az volt a célod, amire a cím is utal, hogy megtörd a szokványost, ez sikerült. Nagyon érződik a lelkedben történő viharok, látomások, s egyéb "csecsebecsék"…
gratulálok,üdv.
eszkimo
Nekem is tetszik. Szerintem tele van megállt pillanatokkal, pillanatképekkel. De vajon mi marad itt, az emlék talán, de lehet, hogy más.
Üdv. Zemy
"átszakítja falban a szög"
kezdem a negatívval, ez az egy mondat számomra értelmezhetetlen szinte, képileg nem közelíti meg a többit de nem is ez ami igazán megtöri, hanem hogy kijutunk a szobából…de aztán megint visszatérünk. így érthető? az egész egy zárt tér elmeit mutatja meg és akkor ott van h "átszakítja", de átszakadni csak valahová lehet, benne van h sikerült átszakadni és az már egy másik tér
és akkor oda a saját bezárt világod.
ezt az egy sort kivéve a verset jónak tartom.
"Ki mossa fel
a zuhanó pohárból
hirtelen kiömlő iszonyatot?"
ez a kérdés nagyon a helyén van benne (nekem kicsit Pilinszky ugrott be róla)
de ez csak egy példa abból ami sztem hibátlan a versben
nem ragozom magam
jó volt olvasni, nagyon is
(azt) "átszakítja falban a szög"
Szerintem sehová nem jutunk ki. Főleg nem a szobából. De értem, annak aki olvassa, nem biztos, hogy u.az jön le, mint annak, aki írta. Volt már veled olyan, hogy ránéztél a falra, és beléd hasított, hogy hiányzik róla valami? Csak egy üres szög mered rád?
Amúgy köszönöm, hogy írtál. Szinte sosem változtatok egy egyszer befejezett szövegen, ha szar, nem javítok rajta. Most szívesen átírnám ezt a sort, de nem lehet.
misi
Nekem az "egykönyvnyi űr" juttatta eszembe a költözésem iszonyatát. De az egész versben benne van ez a ziháló magányosság. Nekem ezt juttatta eszembe, amellett, hogy nagyon tetszett.
Hanga