Azt szeretnéd, játsszak
egy őrült darabban,
hogy tétlenül álljak,
ha elbuksz a harcban.
Azt kéred, csak nézzem,
ha könnyekben ázol,
hogy mindezt megértsem,
s hagyjalak, ha fázol.
Azt kéred, hazudjak,
rejtsem el lelkemet,
sarokban maradjak,
s áldjam a vesztedet.
Nem bírom el csendben
fájdalmad lépteit,
a kezem elenged,
széttépnek sebeid.
Csak rohanok messze,
mert én halok bele,
hogy nem védelmezhet
szívem szeretete.
5 hozzászólás
Igazi féltés és tenniakarás a barátnődért.
Szeretettel: Rozália
Kedves Andika!
Ez egy szép gyöngyszem! Engedd meg, hogy gratuláljak hozzá! Úgy látom, téged még olvasnom kell, mert tetszik, ahogyan írsz! Letisztult keresztrímek… jó tagolás, egyenesívű gondolatmenet. És formailag – azaz a szótagszámot értve is – helyén van!
Tisztelettel: Éjkirály!
Kedves Andika!
Szerintem örült a barátnőd ennek a versnek. Óvó és féltő igazi barátság vers. Tetszett.
Ági
Kedves Andika!
Nehéz mit hozzáfűzni, ez minden tekintetben egy kiváló és nagyon igényes vers.
A tartalma igen megfogott, ezen nem árt elgondolkozni, azt hiszem, egy igaz barát pont úgy gondolkodik, mint te.
Remélem, a társad is belátja.
Gratulálok.
Üdv.:Tamás
Köszönöm mindenkinek, örülök, ha tetszett.