ami bent van azt kizárni
nem lehet
ahogy a lehelet körbetáncol az égen
ahogy a fájdalom nyilal a térdben
az idő a térben
a könnycsepp a teáscsésze szélén de mindig a végén
roppják a polkát a mandarinok
és barackot lop a meggy
elefántok között sem döglenek meg a legyek
a kígyó is jámbor ha kivágják a nyelvét
a hold is tele ha feltöltik tejjel
az arc is ferde ha lelökik a fejről
mélyebbre hatolsz bennem egyre
egyre mélyebbre ebbe a testbe
és csak ásol le egyre mélyebbre
kutat fúrsz a végtelenbe