Rajtunk már a napfényes nyár után
Lassan-lassan a sokszínű ősz is túlhalad.
A fiatalság színe és illata az nékünk,
Mi a fagyos télre végül emlékként megmarad.
Bár életünknek kitaposott, sűrű ösvényeit
Falevél lepi be, majd vastagon a hó is.
A forró szíved mégis menedék a télben.
Hisz veled nekem a szép jött el, s a jó is.
Van így egy szó, mi szerető szívembe
Örök emlékül, mélyen íródott bele.
Mit sosem felejtek, féltve őrzök, óvok.
Ez a szó: ILKE – a drága párom neve.
Lehet így túl hosszú és fagyos a tél nekem.
Én már tudom, hogy nem éltem hiába.
Veled boldog lesz, szép lesz az utolsó óra is.
Mert téged szerethettelek, Téged Te Drága.
2 hozzászólás
Nagyon szép vallomás. Boldog lehet akohez szól, de én is ,hogy olvashattam.
Szeretettel üdv:hova
Ja és Istes éltessen boldogságban, egészségben,békességben.!!!!