és bánatos emberek,
búskomorsága
megáradt patak,
szaporán lépő lábak,
sötét az erdő.
felázott avar,
az ing semmit nem takar,
lehűti tested
rikolt egy madár,
tudják,közel a halál,
így menekülnek
a hold a lámpa,
és a tocsogó sárban,
sok ember liheg
odvas fa kérge,
nem jutsz ki innen élve,
más van megírva.
6 hozzászólás
Szia!
Nagyon jó, meglehetősen pörgős lett a szavak miatt és a formája is kitűnő! 😉
Kissé pesszimista…
Tetszetős!
Kini
Köszönöööm!Igyekszik az ember…:D
Szia! Szeretem a haikukat, a fenti műved is nagyon tetszik. A természeti kép és a filozófia remek mérlegét teremtetted meg. Különösen a zárlat teszi remekké. “más van megírva” – ez sokakat foglalkoztat – engem is. Örülök, hogy erről olvashattam.
Nem számoltam meg a szótagokat – haikunál minden megteszem:) – de szerintem a helyén vannak.
Két helyen is betoldottál egy “és”-t, hogy kijöjjön a szótagszám. Lehet, hogy másképp is megoldható lett volna, de nem zavart.
(ja, és nem lenne jobb, hogy a tocsogó sárban?) csak egy ötlet…
Gratula!:)
Szerintem a “sárba” véletlen sikeredett,de javítom!:)Köszönöm,hogy olvastad!
Kedves Florilla nagyon szép kis haikucsokrodhoz gratulálok.
köszönöm szépen!:)