sietve csendül az óra
valahova rohanni kell
itt hagyni mindent
szaladni
üldözni folyton a sikert
eltűnő évek
kísért sok hiába-éj
éltünk "bele a világba"
űzött egyre
hajszolt folyton a szenvedély
boldogság-pernye verődik fel
dobogó léptünk alatt
elhamvadt már a múlt
eltűnt
életünk tovább szaladt
lehajtott fejű évek
botorkál csak a képzelet
hol maradt az a vágyott büszkeség
csak képzelem
az egyenes derekú lépteket
2 hozzászólás
Talán nem csak képzeled az egyenes derekú lépteket. Ne légy kishitű, különösen, ha ilyen szépséges verseket írsz.:)
Üdv: Colhicum
Szép napokat kívánok!
Szervusz Colhicum!
Én is reménykedek ám, hogy legalább az "egyenes derék" az megvan és meg is marad… 🙂
Köszönöm!
Üdv: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu