Kék színt kever ráérősen az este,
messze, ó mennyi parázna csillag.
Fényesnek ígérkezik a vén Hold
vakító meztelensége, a csöndben
arcáról illetlen felleg felitta a párát.
Kiver a láz ennyi buja szépség láttán.
Hiába lángolok a Nap hevében,
a Hold sápadt nyomával arcomon,
nem világolok, csöndre vágyom.
Hiába mondanám mennyit ér a csönd,
ha feltámaszt a nesz, zajong a világ.
Irigylem reggelente az erdők sóhaját,
falánk fények jőnek, szinte sírnom kell.
Éled a természet, barázdában pacsirta
ének, átüt rajta a szívverésem.
Kék színt kever ráérősen az este,
Csöndben leborulnak az árnyak a földre,
a láthatáron sóvár dallam lebeg.
Fejemben bogaras fészket rak a gondolat,
mit ér a csönd, ha szorítja torkomat.
Mennyit ér
By oroszlán
15 hozzászólás
Kedves Ica! Milyen jó a vége: "mit ér a csönd, ha szorítja a torkomat" Nagyon tetszik a nyitókép a "buja" éjszakai égboltról, a "meztelen" Holdról, a parázna csillagokról. A ég csak ég, a föld csak föld, a hold csak hold. A költői képzelet teszi Éggé, Földdé, Holddá, Csillaggá! Varázslat ez. A rideg valóságból hogyan lesz költői szépségű tündérvilág! Szeretettel üdvözöllek, és még egyszer ideírom, nagyon tetszett a versed! -én
Köszönöm kedves Laci a megtisztelő soraidat és a figyelmedet.
A tárgyak megszemélyesítés nélkül halottak, mozdulatlanok.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
És még egy gondolat: "annyit érek én, amennyit ér versemben a szó" – írja Radnóti (remélem pontosan idéztem) – s ez így is van!
Kedves Ilona!
Annyira szeretem benned az emberséget, mert úgy érzem, hogy mindig felvállalod önmagad, és ez nagyon jó, köszönet érte, köszönet gyönyörű szép versedért.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs! én köszönöm, hogy olvasod a verseimet!
Szeretettel: Ica
Nagyon szeretem olvasni a verseidet drága Ica. Olyan szép formába öltözteted mindegyik versedet, ebben Te utánozhatatlan vagy!
"Kék színt kever ráérősen az este,
Csöndben leborulnak az árnyak a földre…"
Ebben a formában igazán Te tudsz a legjobb verseket írni.
Nagyon igaz mind, amit előttem olvasók is megjelenítettek.
Nem állítottál még össze verseidből kötetet?
Szólj, mert ebben tudok Neked segíteni!
Szeretettel gratulálok: Kata
Drága Kata!
Köszönöm a figyelmedet, mindig jól esik a kedves szó tőled.
Szeretettel látlak mindig: Ica
Kedves Ilona!
Örülök, hogy rátaláltam versedre. Olyan, mint egy színes, meleg örvény, amely minden sorral egyre mélyebben magába kebelez.
Üdvözlettel: Laca
Örülök neked kedves Laca, hogy itt voltal nálam!
Üdvözöllek szeretettel a Napvilágon: Ica
Drága Icu!
" Kiver a láz ennyi buja szépség láttán.", hát engem is.
Szeretettel jöttem, olvastalak. Éva
Köszönöm drága Évikém, hogy olvastad a versem.
Szeretettel láttalak: Ica
"mit ér a csönd, ha szorítja torkomat."
Szíven ütött, de nagyon.
Mesés.
Hálás vagyok, hogy elolvastad ezt a versemet is kedves Andrea!
Szeretettel ölellek: Ica
Kedves Ica!
Gyönyörű képeid után az egészet " megfejeled" egy számomra brutális mondattal.
"mit ér a csönd, ha szorítja torkomat."
Huuuuu… Nagyon hatásos. Rázott a hideg, jó értelemben. Ezt nem lehet elfelejteni.
Szeretettel: Edit
Örülök és köszönöm kedves Editke!
Van, hogy a csönd, van, hogy a könny szorítja torkunkat.
Szeretettel: Ica