Mennyit ér a pillanat,
míg belezihálom a csendbe: elkéstél
és kizárva minden kétértelmű érzést
vizsgálom hold-fényű arcodat.
Utcáin a sötét pokloknak,
-erre-, mindig van elragadtatás,
míg éri ajkam ajkadnak lágyságát,
mennyit ér a pillanat?
Kőbe zárom halálod fényét,
míg látható, az enyém maradsz,
mennyi ér a pillanat,
míg szétzúzom az érzelmek jegét?
És lehalkult léptekkel táncolva,
mennyit ér a pillanat,
kietlen tájakon azoknak
kik irigyeink rég ámulva?
Szépen, de mozdulatlan
keringek sikoltó arcodban,
mert vesztesként a tűnő ragyogásban
megadtad magad a pillanatoknak.
Mennyit ér egy pillanat?
6 hozzászólás
Mennyit ér egy pillanat?
Az a néhány, amit a versednél időztem, sokat.
Minden versszak egy külön kis kép, egy pillanat, de az érzés, ami végig fut rajta, az egy egész.
Nagyon tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves Tőled, Harcsa, köszönöm!
Erre a pillanatra még emlékszem, pedig meglehetősen rég volt! 🙂
Örülök, ha átadhattam belőle valamit!
Szép estét: C.
Kedves Cyankalla!
Jó kérdés. Mennyit ér egy pillanat?Attól függ miről van szó.Fogós kérdéssek zártál.
Ügyes.
Ági
Szia Ági!
Igen, relatívak ezek a pillanatok is asszem… Ha belegondolok, hányszor agyaltam agyon, na most merre?? Abban a pillanatban mindenképp jó lett volna tudni.. 🙂
Szia! 🙂
Kedves Cyankalla!
Van akinek rengeteget, van akinek semmit sem ér egy pillanat, felfogás kérdése az egész.
Nekem vannak olyan pillanatai, amit soha nem felejtek le.
Tetszett a versed érdekes témát feszeget.
Szeretettelolvastalak:Zsu
Kedves Zsu!
Ahogy mondod.. 🙂 A tartalom tölti meg jelentőséggel minden percünket.
Örültem Neked!:)
Szia, szép estét!