Sekély sár láncolja lábait,
Szárnyai szegettek. Nézd szomorú szemeit!
Pusztuló puszta véres világunk.
Angyali arcán dermedt döbbenet.
Mennyei paradicsomból lett.
Pokoli tűzön lelkeket sütögetők,
Halott szívű gyűlölt gyilkosok!
Rommá rombolt ravatalban vagyok!
Angyalok hullanak el értünk!
Hagytuk halni hazáink!
Kudarc ködében kárhozatot kérünk!
Tűz kell! Égjen inkább benne mindenem!
Pusztuljon a sötét világ!
Fény gyere velem!
Kezeink karót döfjenek vérszívó vámpirjaink szívébe!
7 hozzászólás
18 évesen írtam a legtöbb versem. Most 38 vagyok, de semmi nem változott:
a lázadás és a szerelem hozza ki belőlem a költőt.
Ne kiméljetek a kritikákkal! Nagyon kiváncsi vagyok a véleményetekre!
Hihetetlen mennyi elfojtott érzés,gondolat él benned!
Használd ki,a tudatalattiban elraktározott indulataidat!
A rejtetett-et hozd ki a fényre!
Sok írásnak lesz a hordozója!
Gratulálok:sailor
Köszönöm. Szép lassan hozzom őket,ki a fényre. Amikor írok hihetetlenül sok szenvedély tör fel. Ezt csak így lehet.
Jó, érzés van benne. DE: én, te, ő, mi, ti, ők. Nehéz eligazodni így, ki kicsoda, hogy jön ide….
Az első kép egy sárban fekvő angyal, aki segíteni jött, de elbukott, majd jön a váltás azokra akik miatt történt, majd magunkra vált, és magamra.
Csapongó, mint a szenvedély általában.
Kedves Kázmér!
Tehetnél föl újabb verseidből is.
Egyébként a korabeli verseidet át lehet dolgozni. Az eltelt időben nyilván másként írnád le a gondolataidat. Csak próbálkozzál bátran!
Szeretettel: Kata
Ez például egy friss vers. Nemrég raktam fel a Lovag c. verset.
Ahogy készülnek jön a többi is.
Mindig priorítást élveznek az újak, ha éppen nincs friss akkor jönnek a régiek.
Nem szívesen dolgozok át régi verset, esetleg ha nagyon elrontottam, mert minden vers más időkhöz, érzésekhez kapcsolódik.
Azokat akkor éltem meg, hatásukra azok gondolatok keletkeztek bennem, amelyek az adott vers megírására inspiráltak.