Ma este már nem indulok semerre,
csupán a némaságra gondolok,
amint a csend vigyáz a földi rendre,
miközben egyre csak tovább forog.
Ma este nincs harag, sem indulat már,
lehull lebegve fátyla álmainkra,
a béke átkarolja mindenünk, s vár,
de persze félve tudja, kezdjük újra.
Hiszen, ha éjszakánkra jő a hajnal,
vadul sikolt nekünk a harci kürt,
s az értelem veszít, a harci zajjal
megint nyakára részeg ördög ül.
Megunva vánkosát a balgaságnak,
az álmaink sután tovább robognak.