Szívem tele, sötét emlékek.
Szíve tele, sötét emlékek.
Szívem tele, fekete méreg.
Ha ölellek, tőröd átszúr.
Ha ölelsz engem, tőröm átszúr.
Véred serken, szívem fáj.
Vérem buggyan, szíved fáj.
Ha elhagylak, gyere már.
Könnyed zuhog, megyek már.
Ha elhagysz engem lelkem vár
Könnyem zuhog, jössz-e már?
Ajkad az ajkamhoz ér, remél.
Ajkam az ajkadhoz ér, remél.
Sebeidből dől a vér,
Sebeimben nincs több vér.
Szíved mérge, hozzám ér
Lelkem férge, hozzád ér.
Fájdalmad már bennem él.
Fájdalmam már benned él.
Csókunkkal testet cserél.
Egy szívünk, a méregtől
Éltet, nem halált remél.
2 hozzászólás
Huh. Micsoda összefonódó sors… van nekem is egy hasonlóm, de ez jobb. Olyan kifejező, kétségbeesett…. Csak az első versszakban..nem lehetne, hogy a ‘szíve’ helyett szíved-et írj? Hiszen később is tegezed, nem?
Mindenesetre köszönöm!
Suhanó
Valóban, nem mindennapi. Ez valami olyan, hogy se veled, se néküled? Még az a jó, hogy a vége reménységet sejttet.
Az előb is ilyen két véres verset olvastam, most ezért inkább lezárom a gépet, mert még rémálmaim lesznek.
Azért mégis tetszett a versed.
Üdvözöllek: Kata