Ülök az asztalnál
Tollal a kezemben
Nézem a falakat
Az élet annyira kegyetlen…
Életem oly reménytelen
Hisz senki nincs mellettem
A nap melegét alig érzem
Mi lesz velem? Egyedül végzem…
S mint villámcsapás az égből
Végre érzem szívem nincsen kőből
Jött egy nő, alászállt a mennyből
Eljött akit vártam a kezdetektől..
A kezdet nehéz, mondják sokan
De én tudom szívem érted dobban
Aranyló hajad mikor megláttam
Tudtam te vagy az kit vártam…
Bőröd selymes tapintása, Ó Isten az égben
Mindaz, mire vágytam itt van egészben
Kezedet foghatom, hamvas szádat csókolom
Mi kell még?? Ezen gondolkodom…
Nekem nem kell más semmi
Csak veled akarok lenni
De tudom mindez csak álom
Ülök, a madár szavát sem hallom
Ülök az asztalnál
Feszengek szüntelen
Mindez mit írtam csak képzelem
Az élet annyira kegyetlen….
4 hozzászólás
jaj meseszép kár hogy csak álom,remélem valóra válik az álmod!
Szia:) Gratulálok. Nagyon szép vers.
Elég sokan érezzük így:
"Életem oly reménytelen
Hisz senki nincs mellettem"
Várom a többi művedet is . Legyen szép napod.
Ez aztán a szomorúan szép vágyakozás!
Remélem, hamarosan valóban reátalálsz
A csodára, akiről ily szépen beszélsz,
A nőre, kivel egy életet leélsz!
Szeretettel: Falevél.
jólvan… látom itt is minden "rendben" van és boldog napokat élsz… úgylátszik, magyarország a depressziós éveket éli… nálam is minden rendben van… erre a verse is azt tudom mondani, amit ma már mondtam néhányra… szépek jók és fantasztikus, hogy ilyen mély érzésű alkotásokat megosztunk a világgal, csak szörnyű, hogy ezeket meg kell élni, hogy megszülessenek… általában aki teszi, fogalma sincs róla mibe mászott bele, mi meg csak írunk zenélünk aztán nézzük hogy a többieknek milyen szép és jó… azt hiszem a művész lelkű emberek arra születtek, hogy ne legyen semmilyük, kizsákmányolják őket és mindemelett még önzetlenül adjanak… és kik értik meg őket? azok akik ugyanebben a problémában szenvednek… de mint mindennek ennek a bánatnak is megvan az arany oldala… itt van ez a weblap, ez a társaság és ez az írás… gratulálok hozzá.