Mérged…

Kenyeredbe nem dagasztom,
úgy edd. Engem övez klastrom,
hajnali bók téged érjen,
mit Charlie mondott zenében:

„Aki szép, az reggel is szép” –
ez slágered. De mint cserép
törni tud, ez is törik, s a
szó lelép, szállítja riksa.

Sasszéd elhagyott színpadot,
körből kiszálltál, szívbajod
máskor, más miatt kapod meg.
Lenyeltem a tényt. Az omlett

illatából, hogy kizártál,
szobád másé, mint az ágytál
vénkorodra. A szívembe
vér kell, nem arcod. A csempe

is, ha leválik, csak kacat,
nem építek vele falat
se többet lomtalanítva.
Delejhez itat a szilva,

kisüsti, de nem hörpintek;
szólhat kórus, vagy csak kvintett,
süketnek passzolnál hangot.
Mérged legalább nem vagyok.