Mese a boldogságról

Valamikor, réges-régen,
még a Világ elején,
volt egyszer egy meseszép hely,
úgy hívták, hogy Csodarét.

Itt lakott a három barát,
Jóság, Szépség, Szeretet.
Nyugalomban,békességben
éldegéltek csendesen.

Egyszer aztán vendégük jött,
szép neve volt, Boldogság.
Kisleányka volt még akkor,
karján hozta kosarát.

Emberekhez vitt az útja,
köztük akart maradni,
nagy bánatban itt is, ott is,
egy kis vigaszt nyújtani.

Kosarából, melyben vitte
a sok vigaszt és örömet,
adott abból mindenkinek,
nem járt érte köszönet.

Fogyni kezdtek az érzések,
úgy döntött hát Boldogság,
elindul a Csodarétre,
feltölteni kosarát.

Örültek is a barátok,
Jóság, Szépség, Szeretet.
Kérlelték,hogy ott maradjon,
pihenjen egy keveset.

Fáradt volt a kis Boldogság,
hajlott hát a szép szóra,
gondolta, hogy hosszú útját
kicsit később folytatja.

Megpihenve, útnak indult,
telis-teli kosárral,
amit ő most embereknek
egy-kettőre tovább ad.