Mese a kis fenyőről

Nem ligetben, nem erdőben,
Falun túli útszegélyen
Élt egy tarkálló kis fenyő,
Félve attól, hogy már nem nő,
Vagy egy vihar kidöntheti,
S ez a halálát jelenti.
Szél borzolta, autók füstje
Bűzével úgy belehelte,
Sokszor majd megfulladt, szegény…
Majd arra tévedt egy legény,
Baltájával a marcona
Vágta volna karácsonyra,
S ő esdekelt, hogy ne bántsa,
Bár megsérült itt-ott háncsa,
A fiú megkegyelmezett;
Valamiért csak nem tetszett,
Hogy oly torz volt egyik ága,
Nem vihette szép szobába.
Felsóhajtott a kis fenyő,
Az az ága egyszer megnő !
Biztonságban ugyan nem volt,
De egyszer csak nagyot gondolt.
Egy megálló autóból
Valamit meghallott arról,
Hogy közeli kicsiny házba
Nem jut fenyő karácsonyra.
Pedig itt sok gyermek lakott,
Nem láttak még szaloncukrot
Ágon, gömböt vagy csillagot,
Vagy fényfüzért, ajándékot.
Összeszedte bátorságát,
Erejét és kitartását:
Ünnep lévén, első este,
Mikor ember már nem leste,
Hold gyökerét kiemelte,
Majd magát felhőbe rejtve,
Alig fénylő lámpásával
Együttérzett járásával.
Gyökérlábaival rótta,
A földutat addig járta,
Míg meglátott egy ablakot,
Hol gyertya fénye pislákolt.
Lassan a ház mögé került,
Kis ablakon át sikerült
Bejutni egy zugocskába,
Valami mesés világba.
Itt manócskák üdvözölték.
Ő elmondta: Mit szeretnék?
Hogyha felöltöztetnétek
Azzal, ami épp van néktek
A kamrában, dió, alma –
Elbírja az ágam, s rajta
Úgy csüngenek majd a tárgyak,
Mit e kevés fénynél láthat
Gyerekek apraja, nagyja,
S körülfonhat sok szép dala.
A kis manók elszunnyadtak…
Ő pedig benn addig matat,
Mígnem székre pöndörödik.
Felnőtt, gyermek megjelenik,
S lát egy díszes karácsonyfát,
Amilyent csak e család lát
Gyertyafényben így csillogni,
És szeretetet okozni,
Lakót dalra fakasztani,
Angyalt velük virrasztani…
S a fenyőcske szintén örült:
Az útszélről megmenekült,
Élhetett és oda került,
Kiket az öröm elkerült,
Hol a gazdagság lett úrrá,
Majdnem felkiáltott: hurrá !
De nem szólt, csak bólogatott,
Ágaival hajladozott,
Angyali tárgy szinte szólott:
Mind tiétek, hát itt vagyok!
Visszhangozták árnyas falak,
(Az az ág is dalra fakadt)
Zengve szeretet dallamát,
A kis fenyő diadalát !