Aranyszálú meseszőnyeg –
Lassan szőtték álmaim.
Gyémántharmat csillogással
Röpködünk mi szárnyain.
Rózsaszirmokon pihegve
Szerteszórjuk hajaink.
Meleg szellő észrevétlen
Elröpíti sóhajink.
Így szállunk fenn az egekben,
Aranyszálon: illatos.
Így tekintek szemeidbe;
Éji szénkő: bánatos.
Így csicsergünk, így susmorgunk,
Fütyürészünk: dallamos.
Így ígérünk, így bókolunk,
Trilli-tralla: hangzatos.
De jaj, te szőnyeg, hova vittél?
Nem is mentél sehova!
Kopár faág mind a szárnyad,
Alul-fölül pocsolya.
Körülöttem széndarabok
Füstölögnek: mostoha.
Buborékban jött a tavasz,
Hazug volt a mosolya.