Egészen kopott
ósdi rongyokban hittem.
Szétválogattam
a ruhákat vittem,
s bontottam a szálakat.
Foltokat varrok
puha bársonykabátra.
S játszi fodrokat,
széttépett gönc-rongyokat,
s sebeket hagyok hátra.
Elvarrom, bontom
a megadott méretre
a bűn férceket.
Egyre rövidül a hossza,
mint egy átkos bűvölet.
Vágom, szakítom
a fodrozó széleket,
– az olló vezet.
Kettévág mindenemet,
a ruhám, s a testemet.
Fejvesztett lettem
– hol a tépett kóchajam?
nagy a hangzavar.
Vásári kikiáltó vagyok már,
tele rettenettel.
9 hozzászólás
Kedves Ágnes!
Nagyon jó vers, igazán elgondolkodtató.
Tetszett.
Üdv: harcsa
Ennek a versnek az igazi élményalapja egy rosszul sikerült sötétító függöny varrása volt.
Egyszer kinyúlt utána meg összement.Meg kellett hosszabítanom. Ági
Kedves Ágnes!
A versed teljesen magával ragadott. Azt hiszem, elolvasom még
egyszer.
Üdv.: Phoenix
Pótlás: Örültem neked.
Szeretettel. ágnes
Kedves Ágnes!
Miközben olvastam a versed elhittem, hogy tudsz varrni. Ezért tetszett.
Ági
Kedves Ágnes, most kezdtem olvasgatni régebben feltett verseidet, amelyek méltánytalanul kerültek a Napvilág elfeledett versei közé. Mint például ez is, hiszen nekem nem egy összement, elrontott sötétítő függöny képe jött elő a vers olvasása közben, hanem teljesen másra asszociáltam. Lehet, bennem a "mistake"…:)))) Szeretettel: Zsolt
Kedves Zsolt!
Épp most tettem föl egy verset 2004-ben írtam és érdekes módon másik szituációban is megállja a helyét.Talán ettől jó, hogy 5 -10 év után is értelmezhető.Talán ez is olyan?:)
Örülök, hogy a régebbi verseimet is szívesen olvasod.
Szeretettel. Ágnes
Jópofa, szellemes vers: lám nemcsak nagy érzelmekről lehet verset írni.
üdv. K.
Kedves Katalin!
Igazad van, mindenről lehet írni.Ne hidd, hogy könnyű " érzelmes"verset írni. Főleg úgy, hogy az értékes vers maradjon.Én majdnem 10 évig vártam erre.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel. Ágnes