Metró

Szürke metróállomáson
Emberek gyűlnek a kocsi
Szűkös, s kopott ajtajához,
Egymást lökdösik, küzdenek
Sietővel, vagy időssel,
S hiába ismerős egy arc,
Bejutásért megy a harc,
Hiába oly sűrű a járat,
Órának tűnik míg várnak,
S nem pihennek, csak állnak,
Üresen hagyják Kányádi padját
Pedig ott ért utol a látomás:
Sok suhanó színes kabát, s
Szivárvány színben ragyogó
Metróállomás, hol
Emberek kézen fogva,
Egymást előre engedve,
Arcukon mosollyal
S szemükben napfénnyel
Léptek a szerelvénybe.