PÁSZTOR
Magas hegyeknek zöldellő rétje,
szirti sasoknak szép menedéke,
s báránykáimnak üde legelője
hiányoztok pásztor lelkemnek.
GYERMEK
Mily csodálatos lehet a hajnali mező.
PÁSZTOR
Oh, ha egyszer látnád ott a Nap kelését,
nyugati szélnek heves fütyülését,
a tavaszi hónapnak hűvös esőzését!
GYERMEK
Áruld hát el nekem eme nagy titkokat,
pásztor szívbe rejtetett ábrándokat!
PÁSZTOR
Elárulnom nincs mit, te magad is látod,
a szép havas tájat, a mélységes árkot.
Csak annyit mondhatok néked, ó gyermek,
ott nincs keserves íze a kora reggelnek.
Pacsirta köszönti a felkelő Napot,
a bika bőgésével új nap pirkadott.
Nincs ott gonoszság, sem farkas ordítás,
nincsen ott félelem, sem hangos sikítás.
GYERMEK
Oh, be szép is eme elbeszélés,
oly szép, hogy szinte nevetem a végét.
Hangosan kacagok, nevetek is rajta,
nem tudom, hogy ezt Isten is akarta.
Ezt mondod: szép és jó a Mátra,
de akkor miért nem lépsz vissza rája?
PÁSZTOR
Szép volt és jó, de már ennek vége,
nem vágyik már szívem vissza a rétre.
Elcsendesültem, tán belenyugodtam,
édes lelkemet társamnak átadtam.
Nem megyek én vissza oda többé,
nem lehet az ember egyedül örökké.
Bárányaimat is régen elvesztettem,
mikor a rossz hídon őket áttereltem.
GYEREMEK
Hogyan leltél rá eme lelki társra?
PÁSZTOR
Emlékszek arra, hogy másztam fel a fára,
mikor szembe jött Gáspárné leánya.
Vékony kezecskéjét rongyok átkarolták,
a csordogáló patakban meg is fojtották.
Köré tekeregtek, köré csavarodtak,
majdnem, hogy a vízbe bele is rántották.
Szerencse, hogy én akkor arra jártam,
vagyis, hogy akkor ép a fára másztam.
Micsoda leány volt, piros volt az arca,
kezét is kikezdte a jédhideg Kanca.
Átfogtam én akkor a didergő testét,
s ő ekkor lelkemre helyezte a szívét.
Első látásra szerelembe estünk,
minden porcikánkkal egymást ölelgettük.
Micsoda idők, micsoda emlékek,
jaj, csak ne volna ez is oly régen!
GYERMEK
Szebb napok voltak ezek életedben,
szebb napok jőnek, ha újból együtt lesztek!
PÁSZTOR
Harmónia volt közte és én köztem,
nem kellett a szó, elég volt két kezem.
Ajkam az ajkával mikor találkozott,
máris az Édenbe egyre kívánkozott.
Szerettem őt, s megkértem a kezét,
átadtam neki báránykáim tincsét.
Ezek voltak még a boldog béke idők,
nem fújtak ekkor a viharos szellők.
GYERMEK
Szép idők lehettek drága öreg atyám,
szép idő volt az is, mikor élt az anyám!
PÁSZTOR
Ne siras_distinctsuk a jelent, térjünk a múltba,
szebb idők voltak, melyek elmúltak!
Igen, rossz hír volt anyád távozása,
pont ilyen gyászhír volt mamád halála.
GYERMEK
Édes Istenem, hatalmasság Atyja,
édesanyámnak mostani pótlója
segítsd meg megfáradt szívünket,
segítsd meg kérlek a pásztor népeket!
PÁSZTOR
Uram, kérlek epekedve téged,
ne hagyd el többé a te hű néped,
legyen örökre vérünk a te véred!