Mi

Könnyként gördül a csillag, mi most hull,
de hangodra a Hold felém fordul,
hisz minden szavad csillag az égen,
érzem és tudom, bennem élsz régen.

Felettünk az éjben tüzek gyúlnak,
a Nappal kacsák aludni húznak,
hápogva hirdetik, mit ketten tudunk,
és a világ csak sejt, ha összebújunk.

Mert csókod bearanyozza a napot,
emlékeztet kiért és kié vagyok,
fáradtan, hosszú öleléssel várlak,
elvész a világ, ha karomba zárlak.