te
meg az
én
egyszer mibe fordul –
izgágán csikordul
a fény
pálcája a parkettán,
az ám,
délceg úriemberként
von be minket,
magába nyeli a
kételyeinket,
és én leszek te
te pedig én.
mi
By Banyamacskate
meg az
én
egyszer mibe fordul –
izgágán csikordul
a fény
pálcája a parkettán,
az ám,
délceg úriemberként
von be minket,
magába nyeli a
kételyeinket,
és én leszek te
te pedig én.
11 hozzászólás
Kedves macsi! Ez nagyon jól sikerült! Nagyon aranyos, kimodottan tetszett, gratulálok!:)
Újabb "Hétköznapi" látomások?
A mindenségbe cseppentett "(önkéntes) sziámi-lét" újabb fodrai?
Örülök, hogy már nem csak "gömbölyödöl magadba"…
(A "mi-be" mehetne egybe, megtartva a dőlt részeket, a fordul után meg felkiáltójel. Tartalmilag nem módosítaná a verset, de az egy sorból így mindjárt kettő lenne…)
Csak így tovább! Kuvik
Kuvik,
igen, az a jó, hogy mostanság a hétköznapokban is ilyen virágok nyílnak. Olyan szépen fogalmaztad meg, nincs is ehhez mit hozzátenni.
A tanácsok egyikét megfogadtam, a mi-be egybe írott lett, viszont tudod, a felkiáltójelektől idegenkedem, úgyhogy ott maradt a gondolatjel.
Köszönöm, hogy nálam jártál, örülök a véleméynednek!
macs
Nagyon szépen írtad le két ember szerelemben való egyesülését.
Nagyon jó lett! 🙂
Kedves sleepwell, Rozália és Boer,
nagyon szépen köszönöm a véleményeteket, igazán örülök, hogy tetszett nektek.
üdv, macs
Valóban szépségesen ábrázolod, hogy a kettő végül egy lesz. Ez az igazi szerelem.
Gratulálok: Colhicum
Szia!
Nagyon tetszik a versed
Üdv.: András
Nem is olyan könnyű megfogalmazni ezt a csodát, titkot… érdekes, szép…
(üdv.: Á.E.)
Kedves András és Emil,
köszönöm a véleményeteket, örülök, hogy tetszett.
üdv, banyamacs
pompás! 🙂