MI Együtt

Lenyűgöz szépséged Drága Csillagom,
Mint Dél csillaga, mely az égen fenn ragyog!
Te vagy a Csillagom egyedül nekem,
Én a vándor, melyet csillagja vezet!

Te vagy a holdsugár, mely világít éjjel,
S látod lelkemet tele szenvedéllyel!
Szinte meghalok, ha átölel karod,
Ha szívemet kéred azt is, oda adom!

Mint keselyű marcangol, elhullott tetemet,
Kitépem helyéről, szerelmes szívemet!
Tanúbizonyságot téve szerelmemről,
Meghalok én érted, igaz szerelemből!

Látod szerelmem, mily nagy és hatalmas,
Mint sziklaszirten, magányos fenyőfa!
Állja ő a vihart évszázadok óta,
Nem retten meg soha, jöhet bármily próba!

Szerelmünk is kiáll, bármily nehéz próbát,
Hisz úgyis fenn marad, az erősebb jogán!
Az oroszlán széttéphet bármily erős bivalyt,
Szerelmünket nem tépi szét, semmilyen vihar!

Szeressük hát egymást, mint csillagok a holdat,
Minden gondunkat, majd szerelmünk megoldja!
Higgyünk egymásnak, mint gyermek az anyjának,
Adjunk boldogságot örökké egymásnak!