Magyar Hazám, akitől születtem,
Magyar Hazám, ahol nevelkedtem,
legyél te nékem a legszebbik gyémánt,
legyél te, ki a bajból kiránt.
Hirdessék a honban, s szerte a világon,
Hirdessék Hazámat a fényes Napvilágon.
Nézzék őt az Égből, lessék a Pokolból,
fedezzék fel újra, fedezzék fel ÚJBÓL!
Legyen újra szép és dicső neved,
keresztelkedj újra, vegyed fel a hited!
Zengjél zsoltárokat, vidám dalokat,
Hazánknak szívébe ültessünk magokat.
Építsük fel újra Árpádnak örökét,
adjuk a szegénynek elveszett kincsét!
Adni jó dolog, kapni is szeretünk:
édes Hazám, feléd ügetünk.
3 hozzászólás
Kedves Oratus!
Hazafias versed örömmel olvastam. Előttem mindig szent volt és most is az, a Haza! Sajnos, nem divatos most hazafias érzelműnek lenni.
Hagy tanácsoljak valamit. Jól rímelnek a sorvégeid, s egy-két helyen számoltam a szótagokat is, jók, csupán az utolsó sor nem stimmel.
Én a helyedben javítanám, egy példa rá, ügetünk helyett: menetelünk.
Ha nem is sokkal, de kicsit több.
Üdvözlettel: Kata
Nagyon tetszik a versed, gratulálok!
Köszönöm mindkettőtöknek az elismerő szavakat. Lehet, sőt biztos, hogy az utolsó sor szótagszáma nem a legjobb, de azért hagyom ott az ügetünk szót. Ezzel is emlékeztetve arra magunkat, hogy őseink lóháton nyargalva foglalták el a Kárpát-medencét. Állítsunk nekik ezzel emléket.
Oratus