Mi helyén van, jól van!

Volt egyszer egy kismalac,
disznóólban lakott,
pocsolyában hempergett,
s csak lopta a napot.

Nem bánta, ha sáros ő,
rá is száradhatott,
a moslékban csámcsogott,
s csak lopta a napot.

Volt egyszer egy kiscsikó,
a rendet szerette,
pedáns volt és kényes ő,
a friss zabot ette.

Fésülték a sörényét,
kefélték a szőrét,
tiszta vizet ivott csak,
ápolgatták körmét.

A kismalac látta ezt,
s nem volt irigy rája,
ha lophatta a napot,
az illett hozzája…

Nem vágyott a kiscsikó
lustálkodni ólban,
vágtázott a szabadban,
mi helyén van, jól van!