Mint zavart, bolyongó vad, úgy érzem most magam.
Eláll a lélegzetem. Elakad a szavam.
Mint holmi megtébolyult, úgy nézek most feléd.
Mint holmi őrült, bolond, így szerettem beléd.
Mint izzó meteorit, úgy ért a szerelem,
Mint a Napnak örök tüze, maradj mindig nekem.
És míg a szerelemnek örök lángja lobog,
Égő, szerető szívem csakis érted dobog.
S míg a világ szétrobban, maradj mindig velem,
Ölelj mindig magadhoz, fogd mindig a kezem.
S míg a világ kinevet, s mindenki ostoba,
Legyen mindig szeretet, s ne múljon el soha.
Csak mi ketten, mi ketten szeressünk örökké,
Fogjunk össze, reméljünk, tegyünk mindent széppé,
Csak mi ketten, mi ketten, soha, soha senki,
Mi ketten, s nem érdekel soha semmi, semmi.
Éljünk, küzdjünk, szeressünk, míg a világ világ,
Küzdelmünkből fakadjon ezer tarka virág.
Éljünk, s együtt tartsunk ki, soha ne adjuk fel,
S akkor szabad meghalni, ha már Ő nem ölel.