Légy szikár, erős ágú fa,
Védelmezőn rám borulva.
Légy friss tavaszi szellő,
Testemen vágyón lengedező.
Légy huncut holdsugár,
Mely ablakomon bekukucskál.
Légy éjszakai égen csillag,
Mely szerelmesen reám villan.
Légy forrón szikrázó napfény,
mely fájón sajgó szívemhez elér.
Légy hidegvizű patak,
Lágyan hűsítve vágyamat.
Légy virágzó színes rét,
pompájával csak az enyém.
Nem! Mégse. Meggondoltam.
Nem kell semmilyen hasonlat.
Csak gyengéden ölelj át,
s én érzem majd mind e csodát.
2 hozzászólás
Nagyon szép, a végén a csattanó pedig egészen … hát nem is tudom, de minden benne van ebben a versben aminek egy jó versben benne kell lennie!!! Grat!
Kedves Náni! Nagyon köszönöm. Most, hogy ismét elolvastam, tényleg egész jó. 🙂 🙂 🙂