Olykor éjszaka
Verejtékben izzadva
Felmerül a miért,
Miért kérdezed,
Ez-e a vágyam,
S kisimítod hajam
Vággyal teli
Arcomból,
Azt mondod
Agresszió születik
Csókomból,
De Te mégis
Összekarmolsz
És erősen szorítasz
Magadhoz.
Nincs jövő
Csak jelen,
Megélem,
S, hogy miért
Teszed, nem
Kérdezem.
Válasz úgyis
Csak remegő
Csend lenne.
3 hozzászólás
Szinte látom…! Grt.Z
A sok "miért" feszült hangulatát élethűen írtad meg, remek vers, szép alkotásodhoz csak gratulálni lehet!
Üdvi:dp.
Köszönöm, hogy írtatok!Dinipapa hálás vagyok a soraidért, feszült hangulat…jól látod, tényleg az, s szomorúság. De majd az idő elmossa, s hoz helyébe újat.
H.