Gyűlölnélek, imádnálak –
Mert ellöksz vagy leláncolsz -,
Ha tudnám végre, mi várad,
De te mindig eltáncolsz…
Csak tudnám, miért!
Ragaszkodnék tíz körömmel
S ugyane' tíz tépne szét
Felszabadult víg örömmel,
Mint, ki elveszti eszét,
Ha tudnám, miért!
Őrjít hiányod, közeled.
Melyik marhat belém jobban?
Hiányzol – csak ezt feleled
S a láng bennem ismét lobban!
Jól tudod, miért…
Olajat adjál vagy vizet,
De ne vizes olajat!
De valamit… végre…! Szíved
Tárd ki s vele Önmagad!
S tudasd, miért!
Egy fejfán nem lehet két név,
Légy hát egyértelmű végre!
Bocsáss meg, elragad a hév –
Leereszkedem két térdre:
De tudnom kell, miért…
3 hozzászólás
Dühöd, vágyad, minden benne van. Bármi jobb mint a bizonytalanság, (remélem választ kapsz) Nekem tetszik! Szeretettel Era
Kétségbeesés…? Bizonytalanság…? Érdekesen és nagyon ötletesen keresed az igazságot. Biztosan kapsz rá választ, s kívánom, hogy az számodra megnyugvást hozzon. Nekem tetszik a versed.
Szeretettel: Kata
Köszönöm, örülök, ha tetszett, bár a válasz még várat magára…
De várom a kritikákat is. 🙂