Miért nem kérdeztétek?

Kiköpött mása vagy apádnak,
mondták anno a kis
városkában ahol felnőttem és
egy évvel ezelőttig éltem.
Buta tréfa talán, hogy
a külső alapján ítélkezel
barátocskám, aki ismer tudja,
megvetem őt hisz rosszabb
ember ő a legrosszabnál.
Biológia, ennyit adott nekem,
gondviselését soha nem
éreztem.
Szenvedélybeteg ő mai napig,
kérelek ne keverd össze a
külsőt és a
személyiséget, mint valami
vaksi.
Bár letagadni nem tudom,
hogy az ővé is vagyok,
hiszen úgy nézek ki, mint
aki csak egyedül
alkotott.
Badarság mégis ítéletet mondani,
a fejem felett
a pálcát eltörni.
Milyen leánya vagy kérdezték ott a
városkában ahol éltem, miért vagy ilyen
a te véreddel?
Lám lám milyen az ember, kik nem élték meg
az én gyerekkori életem s így
könnyen megy az utcában összeült
bírói ítélet.
Sokat éheztem és fáztam
miatta, sokszor cipő se
jutott a lábamra.
Minden napra kijutott a harcból
amit vele kellett vívnom,
közben szegény anyám élete
megtört a bánattól.
Hosszú boldogtalan éveken keresztül
tűrte tőle a sok rosszat amit adott,
az életben vele haladi
nem igen tudott.
Vívódtunk és szenvedtünk együtt,
jaj ha jött az ünnep
el is ment tőle a kedvünk.
Meghittség és béke
csak a távoli jövőben tudtam meg, hogy mi az
amikor nyugodt szívvel ülsz az asztalhoz
és nem gyomorideggel.
Apád lánya vagy mondták, de mégis minek,
mert hasonlóság van a külsőnkben?
Büszkén vállalom, én olyan útra magam
soha nem ballagok.
Bár magammal cipelem.