Miért tettem le a cigit

Egy öregember képében köszöntött.
Nem volt koros, csak öreg.
Azt mondta meg fog halni, rákja van,
De őt már ezt sem hatja meg.

Megálltunk, hogy cigit vegyen,
És amikor beszáltt, rázkódni kezdett.
Teste görcsben volt, mellkasához kapott,
Majd pár másodperc, és sóhajtott egyet.

Majd egy újabb roham, még erősebb
Ha olyan egyáltalán lehet.
A szívéhez kapott, majd elernyedt,
És én azt láttam, hogy nevet.

"Én már úgyis meghalok, fiam",
Mondta könnyedén nekem,
De a halál rideg arca mögött,
Egy rémült ember volt jelen.

– Hova vigyem, mit csináljak?
Talán a kórházban majd segítenek! –
De azt mondta jól van, nem kell orvos,
Reggel már látta, de sokat ő se tehet.

Hallgattam, kiszált hát a kocsiból, de
Előbb "tip"-et adott és unokájának fogadott.
– Had döntse el ő, hogyan legyen vége! –
Talán azóta már nyugodt – … halott.