Mikor ajtón-ablakon
kilincs sincs már,
és vakrozsda lepi
a bentlakót,
mikor az állkapocs
szorosan összezár,
s a fogak fogva
tartják a szót,
mikor a nyelv nem
forog, mert rajta
a forró pecsétviasz,
akkor döntsd el,
melyik kezeddel
kötöd-oldod a csomót
a torkomon, hogy kérjelek,
"megbocsáss"?
6 hozzászólás
Kedves Kati!
"mikor a nyelv nem
forog"…nagyon nehéz ilyenkor,de talán
soha nem késö!
Szeretettel:sailor
Kedves sailor!
Van, amikor a makacsság győz.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Ilyen verset is régen olvastam a megbocsátásról.Én egy olyan embert se ismerek akire ez a vers illene.
Egy kis kikapcsolódás volt, hogy ezt olvastam.
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Talán nem is embernek szól.
Szeretettel: Kati
Szia kedves Kati !
Ez igen, egyszuszra, remekül megírva.
Szeretettel gratulálok.
Zsu
Szia Susanne!
Van benne indulat is, talán ezért van az "egyszusz". Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Kati