És görcs szorítja torkodat
Amikor úgy fáj az élet
Szeretnéd, ha szeretnének
Várnád a segítő kezet
Közben a szíved megremeg
S már kibuggyan a gondolat
Szemeidből két kis patak
Elindul lassan, s csordogál
Mert nem tudod, hogy rád mi vár…
Akkor majd ott leszek veled
Megfogom lágyan kis kezed
S azt mondom: – Sírj csak kedvesem
– Sírd ki a búdat én velem
– Ne szégyelld most a könnyeket
– Látod? Én itt vagyok neked!
2 hozzászólás
Köszönöm!
Mintha…sírás közben pillanatról pilanatra írnál… Egyszerűen…részletes!
(kis piszkálgatás, nekem nem tetszett a “Sírd ki búdat én VELEM”-ből a velem….de ennyi)