Mikor megszülettem megtanultam nevetni,
Mikor nagyobb lettem megtanultan lépkedni,
Mikor iskolába mentem megtanultam olvasni,
Mikor elballagtam megtanultam búcsúzni,
Mikor felnőttem megtanultam szeretni,
De azt nemtudom ezt az érzést hogyan tudnám feledni!!
4 hozzászólás
huh ez nagyon szép!!!és szomorúúú.Hát az utolsó mondatodra, nincs jó válasz szerintem.A szeretete csak ugy em tudod feledni!!
nem vagy egyedül!
Kedves Beya, hát ne felejtsd. Erre az érzésre mindenkinek szüksége van. Tetszett a versed, gratulálok.
Kedves Bea!
Gyönyörűen foglaltál össze pár sorban egy egész életet – keveseknek sikerül ez ilyen jól! Ám azt nem értem, a szeretet érzését miért akarod feledni? (Remélem, csak a rím miatt.) Hiszen ez a legszebb érzés az életünkben, és enélkül az emberiség talán már nem is létezne.
Mindent egybevetve azonban azt kell mondanom, nagyon tetszik a vers.
Misiniszta