Egy mozdulat,
Csak épp, hogy megfeszül
Karodban az áramlás
Egy fordulat
Csak épp, hogy rám vetül
Szemedből a villanás
Egy bódulat
Csak épp, hogy eleresztjük
A napi rohanást
Egy felejtés
Csak épp, hogy keresztre tesszük
Igába hajtott fejünk
Egy szenvedély
Csak épp, hogy kiéljük
Dúló vágytengerünk
Egy ébredés
S újra napot kezdünk
Egymás nélkül
Egy remény
Csak épp, hogy elengedtelek,
De nekem itt vagy legbelül.
4 hozzászólás
Kedves Hayal4
Csak épp egy pillanat és mégis milyen szépen ellehet merengeni rajta!
szépen érzékelteted átélhetően.
Szeretettel Gratulélok: maric
Köszönöm kedves Marica!:-)
Nagyon tetszett!!! A vége fantasztikus! Azt hiszem mást nem is írok… Grat.
Nekem ennyi is épp elég az örömhöz:-) Köszönöm a véleményedet!
H.