Meghaltam, és nem volt jó érzés.
A fejfájás szörnyen áthatott,
jobban fájt, mint agyvérzés
közben fájhatott.
És zavart, hogy minden zöld,
így itt már egy cseppnyi víz se kellett.
Az üveglap alatt sikló föld
taknyos kígyóbőre vedlett,
és a hónaljam bűzlött,
valami furcsa lében ázott,
mikor elköszönni jöttél, s a rőt
pipacs is ajkadon tanyázott.
Az ízét még mindig érzem itt,
pedig naponta két tollat írok el.
Rajtam már senki sem segít,
belőlem semmi nem megy el.
3 hozzászólás
Most eszembe jutott egy mondás: “meghalni nem is olyan rossz, de másnap szörnyen érzi magát az ember”. Nekem úgy rémlett a vers, mintha egy ember meghalt volna, és most utoljára, mégegyszer elbúcsúznak tőle a teste mellett, mielőtt a föld alá temetik.
Hátborzongató versed hagulata, nekem tetszik.
sztem nem épp meghalt vki
a véleményem nem most körmölöm le