Gyere, kicsim, feszül a húr,
hanszerem rég rádhangolódva,
magától pendülve érted kiállt,
úgy vágyik puha ujjaidra.
Zenélj édes, én hallgatom,
ne mond hogy nem szépen játszol,
hisz meghal a gitár karjaidban –
s én sajgok – lelkedből jött dallamától.
Gyere, édes, öleld szorosan,
s emgem is engedj magadhoz, kérlek!
Te, és a gitárom minden kincsem,
kettőtök nélkül semmit sem érek!
Velem élj, játsszuk le ketten
a dalt, mit életnek hívnak,
helyet csináltam néked magam mellett,
hagyd ott a megsebbzett, vérző múltad!
Az lenne szép, együtt zenélni,
miközben behavazódik lassan hajunk,
s hallgatni egymás szív-dobbanását,
míg gitárszó mellett meg nem halunk.
Gyere kicsim, és add nekem az életed!
Én mondtam:
(s közben megszakadt a szívem)
…nem lehet.
4 hozzászólás
NAgyon tetszik.
Köszönöm 🙂
Nagyon megérintett. Gyönyörű. Köszönöm az élményt!
Ez a befejezés…..!!!!!!!!! Nagyon megdöbbentő és szép és szomorú! Minden benne van a végkifejletben. Köszönöm.