Míg gyermek voltam, a csizmámat az ablakba tettem,
kiváncsian vártam, mit kapok, olykor meg is lestem.
Csokoládé, cukorka, no meg virgács díszítette csomagom,
az akkor uralkodó mesés élményt elfelejteni nem fogom.
Most felnőtt vagyok, már csak a lelkem gyerek,
de ugyanúgy remélem a meglepetéseket.
A csizmának az ablakban, finomságoknak a csomagban,
Most is a szívemben a helye, és az élménynek se múlt el az ideje.
Idén nem levelet írok a mikulásnak, nem is adom fel postán,
Csupán abban bízok, kiért szívem még mindig dobban, megtalál.
Karácsonyra sem kérek mást, minthogy újra velem legyen
S smaragdzöld szemében, újra csillogjon a szerelem.
Szikrázó hóesésben énekelnék, s közben dúdolnám a nevét,
s örökké fognám a kezét.
4 hozzászólás
Meseszép!! Bízz a csodákban,néha még előfordulnak a világban,néha még valóra is válnak!
Gyönyörű!
A gyermekkor szép emlékeitől levezeted a ma titkos kívánságáig…nagyon jól csináltad:
Szép vers, bizony, a karácsony úgy a legszebb, ha velünk van a kedvesünk.
Nagyon szép versike! Grat!:)