Mindegyre engem

Nem tudhatok, csak annyit
hogy te maradtál, és senki más
úgy ment el mindenki,
mint egy bágyadt villanás
vagy valós látomás
jelképes támadás

De szívemben egyre tovább harcol a bánat
Mert mindig vártam, hogy felém
karod hívogatva kitárjad
És engem szeress, mintha nekem születtél volna
mintha benned a világ
mindegyre engem ostromolna.

S úgy védj engem és úgy vágyakozz utánam
Ahogy engem emészt, ha nem vagy itt
milliónyi vágyam
és tudd, hogy annyit ér és addig él az élet
amíg lelkemben otthont találsz,
s ameddig mosolyodban én is elélek.

Mert más se kell, elég mindig csak ennyi
Hogy amikor elfáraszt a harc,
egymás mellé feküdjünk pihenni,
otthonom légy, és tudd, hogy oltalom vagy,

mert benned fogok szunnyadni,
ha a szívem a dobbanással felhagy