Pirossal tüzel az égre˙a nyár,
a tölgyek a hegyen még zöldben állnak,
a szerelem, ha közöttünk jár,
minden csupa fény és tűnnek az árnyak.
Minden csupa fény és tűnnek az árnyak.
Illatos mezőkön aranyhajú már
a búzatábla, és messze madárdal
trilláz az égre, fütty és illatár
gomolyog kéken az áldás havában.
Minden csupa fény és tűnnek az árnyak.
Mentol illatú az ezüst holdfény
– minden éjszaka mese, varázslat -,
nyárfák az éjben a valóság szélén
ősi titkokat súgnak egymásnak.
Minden csupa fény és tűnnek az árnyak.
18 hozzászólás
Szia!
Megint egy gyönyörű verssel leptél meg! Vagyis nem leptél meg, mert eddig is ilyen tehetségesen fűzted a szavakat…
Köszönöm az élményt!
Ági
köszönöm kedves Ági
Versed tetszett!
Üdv.: Laci
köszönöm Laci
Kedves András!
Versed nagyon hangulatos, szép költői képekkel teli, és érdekes formában adod közre.
Ötöst érdemel.
Üdvözlettel: Kata
köszönöm, kedves Kata
örülök, hogy tetszett
Nagyon tetszik a versed kedves András!
üdv
Szellő
köszönöm, kedves Szellő
Szia András!
Jó (lenne) így látni a világot!
Örülök, hogy neked sikerült, mert nagyon szép! Az embernek kedve van élni. 🙂
Ilyeneket kellene olvasgatnom, mindjárt könnyebb lenne minden!
Örülök, hogy betévedtem ide!
Szeretettel: Kankalin
ez esetben tévedj ide gyakran, kedves Kankalin:)
köszönöm
Nagyon szép a vers is és ami benne van! Gratulálok!
Barátsággal Panka!
köszönöm, kedves Panka
Kedves András!
Tetszik a verse! Szépek a képei, de a szótagszám itt-ott hibádzik! Amúgy nagyon szép, és örülök, hogy ráakadtam, de tényleg kellene csinálnia valamit a szótagokkal!
A.í.: Faddi Tamás
Nos, kedves Tamás, szerintem rendben vannak a szótagok
köszönöm, hogy elolvasta
Nagyon jól sikerült, András!
gratula!
ruca
köszönöm, kedves Ruca
Mit is mondhatnék? Megint nagyon jó.
köszönöm, kedves Irén