aranyhangú csillag szólít ólomszagú éjjel
felugrik a rókalábnyom vadász szenvedéllyel.
zizzen a gondolat mint gyom között a vad
s minden hajnalban benned elakad.
Kedves Éva!
Olyan ez a vers, mint egy bor: többször meg kell ízlelgetni, de még azután is élvezhető. Láttam magam előtt az egészet. Az egyetlen dolog, amit nem tudok elképzelni, az az "ólomszagú". Talán az éjjel ólomszínű? Mindenesetre nagyon betalált.
Nagyon tetszik a második sor! Magát a verset nem szeretném értékelni (nem is nagyon tudnám, mert nem az én világom), de ez meg kellett jegyeznem. Eredeti! (Vagy csak még nem olvastam mástól). Grat.
2 hozzászólás
Kedves Éva!
Olyan ez a vers, mint egy bor: többször meg kell ízlelgetni, de még azután is élvezhető. Láttam magam előtt az egészet. Az egyetlen dolog, amit nem tudok elképzelni, az az "ólomszagú". Talán az éjjel ólomszínű? Mindenesetre nagyon betalált.
Réka
Nagyon tetszik a második sor! Magát a verset nem szeretném értékelni (nem is nagyon tudnám, mert nem az én világom), de ez meg kellett jegyeznem. Eredeti! (Vagy csak még nem olvastam mástól). Grat.